2017.11.05. 12:33, Alison
A női terek fontosságáról: Amy barátnőm, tartja a "Spirit Weavers Gathering" nevű gyűlést, ami nem más, mint egy olyan hely, ahol csak nők vannak, akik azért mennek és megosztják egymással a tehetségüket, ezzel betöltenek egy ürességet a mai társadalomban. Éppen ezért minden évben 500 nő gyűl össze és tanít egymásnak több ősi készséget, mint például a kosárfonás, az fermenting étel készítés, és hogy hogyan lehet természetesen befesteni a selymeket vagy a fonalakat. Igen, létezik egy ilyen hely és én minden évben elmegyek.
Sok nő úgy érzi, hogy valami hiányzik az ő modern életükből. Nem tudná senki megmondani, hogy valójában mire vágynak, de mikor elhagyják azt a gyülekezetet, rájönnek: Igen, pontosan ez hiányzott.
A 20-as éveim elején kicsit elvesztettem önmagamat, megpróbáltam ezt, kipróbáltam azt, csak próbáltam kitalálni, hogy ki is vagyok. Valami igazán megmozdult bennem, amikor megtaláltam ezt a női társaságot. Az volt az érzésem, hogy egy cipőben járunk, ők is meg akarják tanulni és megérteni ezeket a dolgokat, és valamiféle spiritualitás úton keresik az utat.
A táplálkozás: Nos, mindig próbálom valahogy bejuttatni a saját ételeimbe a fermentinget, de elég lusta is vagyok ahhoz, hogy elkészítsem. Megpróbálok minden reggelt meleg vízzel és citromlével kezdeni, és valami fermentált ételt fogyasztani mellé. Ilyenkor reggelire marha vagy valamilyen más állati zsíron főzöm meg a brokkolimat. Sok állati zsírt és zöldséget próbálok enni. Próbálom kiiktatni az életemből az összes gabonafélét, de nehéz, mivel azok a gyengéim.
Tényleg belemerültem ebbe a paleo mozgalomba, és megvizsgáltam az emberek egészségét, a mezőgazdaságot megelőzően. Számos hiányosság és általános rossz közérzetet fedezhető fel onnan, hogy elkezdtük az élelmiszerek betakarítását. Mint vadászó, gyűjtögető emberek, sokkal egészségesebbek voltunk. A párom egyébként vadászik, szóval nagy álmom az, hogy egy nap megegyük azt, amit ő etikusan levadászott.
Vadászat-gyűjtögetés: Igen, ez lenne a célom. A testemnek húsra van szüksége. Szeretnék olyan húsokat vásárolni, amikor az állat fűn és természetben megtalált dolgokon nőtt fel, nem pedig ketrecben, műanyagokon. De ha ez a valóság lenne, akkor már rég nem lenne fű Amerikában. A jelenlegi állattartás viszont veszélyes a Földre nézve, ezért megpróbálom ellökni magamtól a marhahúst és azokat az állatokat, amiknek tartása veszélyes lehet a Földre. Igazából próbálnék rámutatni arra, máshogy is szerezhetem a fehérjéket. Ennek az egyik módja például a rovarok - ezért megrendeltem egy csomó tücsköt, és nekiálltam.
A rovarok fogyasztásáról: A rovarok a jövő. Ez a legetikusabb mód az állati fehérje fogyasztására. Rendeltem tücsökport, és azon gondolkozom, hogyan csempésszem a barátom lányának palacsintájába, anélkül, hogy megtudná, persze a barátaim szerint ez nagyon kegyetlen. Semmihez sem hasonlít az íze az biztos. De az a baj, hogy ha tudod mit eszel, csak arra tudsz gondolni, hogy éppen tücsköt eszel. Ezt nem lenne szabad. Egyelőre még nem próbáltam más rovarokat, mert mindenki azt mondta, hogy kezdjem a tücskökkel kezdik. Őszintén szólva, még mindig dolgozom a tücsök-étvágyamon.
Mi a wellness: Spiritualitás nélkül nincs igazi wellness. Van egy autoimmun betegségem, pikkelysömöröm van és hálás vagyok érte, hogy már kezdek beletörődni. Egy ideig úgy voltam vele; hogy miért történik ez velem? Egészségesen étkezem, vigyázok magamra. És hirtelen a testem azt mondja nekem, hogy valami még sincs rendben, mert lelkileg teljesen kivagy. Ez egy jele annak, hogy tudd, mikor kell leállnod és egy kicsit relaxálnod.
Tényleg hálát adtam az autoimmun hiányosságomnak, mert ez legalább egy fizikai emlékeztető arra, hogy valamilyen módon vissza kell hoznom magamba az egyensúlyt. Számos lelki tanítóm és gyógyítóm van, akik ilyen időkben segítenek nekem. Amikor láttam a gyógyulást a testemben, hinni kezdtem ebben az egész spirituális dologban.
Például egy összejövetelen, el kellett viselnem a testemet úgy, hogy nem próbáltam meg elfedni magamat. Meztelenül kellett járkálnom, és csoda, nem csoda, hirtelen jobban éreztem magam, több önbizalomra tettem szert. Jól esett ilyen módon is feltárni magamat, azoknak az embereknek, akik szeretnek engem és törődnek velem. Vettem egy gyógyító jéghideg terápiás fürdőt, Wim Hof. Aztán visszajöttem a sátramba, és arra gondoltam, hogy Mire vágyik valóban most a szívem? Rájöttem, hogy vannak életemben tényleg megoldatlan ügyek, megválaszoltalan kérdések. Ezeket leírtam egy papírra és a testem máris gyógyulni kezdett.
Hogyan változott meg számomra a wellness: Az elején persze mindenkinek az örök ifjúságról szól. Hogyan lehetne tökéletes a bőröm, hogy nézhetek ki örökre húsz évesnek? Ez a mentalitás eltűnt, mikor beléptem a 30-as éveimbe.
Most már nem a fizikai megjelenés áll az első helyen. Nem akarok testépítő lenni, és nem gyúrok a szép, formás fenékre. Manapság csak egy hosszú életre vágyom. Szeretnék egy szeretetteljes, tápláló kapcsolatot teremteni a testemmel. Nem akarok harcolni vele. Nem akarok nem-megöregedni, nem harcolok semmi ellen. Otthon akarom érezni magam a bőrömben.
A legnagyobb wellness küzdelem: A határaimat megismertem, amikor felnőttem. Segítek gondoskodni a barátom lányáról, akiért képes vagyok feláldozni magam. Ez olyan dolog, amit a latin anyukámtól tanultam, aki mindent feláldozott értem. Megtanulom, hogy nem veszem el a barátom lánya életét, mert Semmit nem erőltetek rá, hiszen egynap úgy is a maga úra lesz, de próbálok neki minél több dolgot átadni. Nekem még mindig megvan a régimódi latin bűntudatom, mert nem teszek meg magamért 200 százalékot, de nem akarom, hogy ezt a barátom lánya átvegye tőlem.
Az én wellness tanácsom: Határozottan végezz el valamilyen meditációt, mindegy, hogy ez egy lélegző meditáció vagy egy mozgó (torna) meditáció. Légy egyensúlyban testeddel, ez az egyik módja annak, hogy szereted magad és ez minden gyógyulás forrása.
Verítékkel dolgozom?: Hadd mondjam el, bármit is csinálok, nem harcolok magammal. Amikor az edzőtársaim azt mondják: "Fáj minden porcikám" vagy "Ez az edző jól s*ggbe rúgta", szörnyülködve nézek rájuk; Oh, Istenem, ez úgy hangzik, mintha harcolnátok magatokkal. Én inkább valami öngyógyító dolgokat szeretek csinálni, ami valódi erőt és valódi egészséget ad. Nekem nem az célom, hogy mondjuk 200 guggolással és társaival vékonyabb derekam legyen.
Egyszerűen nem tudok pár hétnél tovább meglenni, úgy, hogy ne lássak hegyet. Mindig is vonzódtam a hegyekhez. Talán az egyik ősöm az Andokból származik. A helyek sok energiával rendelkeznek, és éppen ezért szerettem Atlantában lenni, mert a Smokeys alapjain vagyunk és olyan sok gyönyörű ösvény van ott. Amikor például elkezdek beteg lenni, mindig megkérdezem magamtól: "Mikor volt az utolsó alkalom, amikor felmásztam egy hegyre?"
Az önelfogadást illetően: Őszintén? Én mindig is egy magas, hosszúlábú szőke lány akartam lenni. Amikor visszamentem Peruban és felmásztam Macchu Piccu-ra, megtudtam, hogy az ősi peruiak kicsik voltak. Rájöttem, hogy az ő testüket örököltem és ez az olyan a hegy szeretőknek, mint én ez a tökéletes. Ugyanis, a hegyre érve a nagy magas lányok csak lihegtek és próbálták összeszedni magukat, de én elememben voltam.
Másnap rengeteg szeretettel és elfogadással ébredtem, végre megtudtam, hogy ki vagyok, és hogy a testem az örökségem. Ennek az utazásnak hála tudtam, hogy ápolnom és szeretnem kell a testem. A mai fiatalok úgy érzik, rengeteg okuk van utálni a testüket. Nem szeretik, nem érzik jól magukat a testükben és nem bíznak magukban. De én is ilyen voltam, viszont ahogy felnőttem, megtanultam elfogadni magam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó